A Kezdet

Sötét éj volt.

A város elemésztő ködbe és sötétségbe burkolózott.

Sikoltások hallatszottak ki az egyik házból.Egy anya szenvedett hogy újabb gyermeke világrajöhessen.

Férje és fia az előtérben várakozott.A szobába nem léphettek be amíg a szülés véget nem ér.

Nyugodj meg apám!-mondta a már 17 évet megért fiú (Lethar) apjának (Velnor)aki fel alá rohangált az előtérben.

Egy patkány rohant végig az egyik nedves gerendán.

A férfi habozás nélkülvágott a gerendához egy fahasábot.

A patkány meg sem nyekkent többé.

Gyorsaságod még mindíg bámulatos apám-próbálta oldani a feszültséget Lethar.

Velnor az ablakhoz lépett és kinézett.

Az utca kihalt volt.

A homályba burkolózó éjszakán még így is látni lehetett a királyi kastélyt ami száz méternél is magasabban tornyosult a városka többi 2 szintes faháza fölé.

A király hatalmas adókkal súlytotta népét,nem azért mert háború folyt volna a birodalom bármely határán,nem is azért mert nyomorgott.

Egyszerűen azért mert megtehette. Senki nem mert ellene lázadni.

Velnornak el kellett gondolkodnia azon is hogy hogyan fog mégegy éhes szájat etetni.

Az eddig zárt szoba ajtaja kinyílt.

A bába félmosollyal az arcán lépett ki.

Velnor fiad született-mondta a bába(ez egy igen nagy áldás volt arrafelé mert a fiú később majd dolgozhat és úgy könnyebben boldogul a család)

Lethar és Velnor arca felragyogott és már éppen ünnepelni akartak,de a bába úgy állt ott mintha valamit még mondani akarna.

De feleséged belehalt a szülésbe.

Velnor kővé dermedt-nem akarta elhinni amit hallott.

Az ő felesége ki már megajándékozta őt egy fiúval és annyi szeretetet kapott tőle őmaga is.

Az előbb érzett boldogsága fokozatosan alakult át gyűlöletté.

Hirtelen elöntötte az agyát a méreg,a bosszúvágy.

Felkapta kését és rohanva indult a szoba felé.

Te mocskos fattyú-bömbölte.

Lethar már ugrott utána hogy lefogja apját,de az erősebb volt nála.

Eressz-ordította.

A bába testével próbálta védeni a kicsit.

Velnor félrelökte az idősödő nőt és már emelte a kését hogy végezzen az anyagyilkos fattyúval amikor észrevette a gyermek arcát.

Anyja vére még mindíg ott volt arca jobb oldalán.

Nem még nem öllek meg előbb szenvedni fogsz.

Gonosz kacaj hagyta el torkát,mélyről jött ez a gonoszság,ki tudja honnan,de a férfi komolyan gondolta.

Most megjelöllek hogy ezt sose felejtsd el.

Lethar még utoljára megpróbálta apját elrántani a gyerektől,de sikertelenül.

A pengét 4-5mm mélyen húzta végig a kisded arcán pontosan követve a vonalat amit anyja vére hagyott a gyermek jobb arcán.

A kicsiny anyagyilkos ahogyan apja szólította nem nőtt gyorsan 16 évesen minden izomzathiányzott a testéről.

Vézna,de átlagosan magas volt a termete,és a sebhely még mindíg ott díszelgett az arcán,nem mintha könnyen el tudta volna felelyteni egy pillanatra is hogy anyja miatta halt meg.-Velnor ahányszor csak közelében volt a gyereknek megrúgta vagy megütötte.

Dolgozni nem engedte félt hogy megerősödne és talán ellenszegülne az apai akaratnak.

A fattyút egyszerűen Sátán névre "keresztelte" mert ebben a vallásos városban ezzel megbélyegezhette egy életre.

Ahogy alkalma nyílt rá hogy bántsa a gyermeket megtette.-még nem tudta mit tesz,nem tudta kit üt,rúg hacsak teheti.

Ha a közelben volt Lethar akkor meg tudta védeni öccsét.

Ő már családos polgár lett ezalatt a 15 év alatt,így csak ritkán tudott öccsén segíteni.

Miután Lethar elment Sátán mindíg nagyobb verést kapott mint a szokásos.

Apja először pofonvágta.

Sátán arcához kapott-megszokta már az ütlegelést,de persze ezt sosem lehet teljesen megszokni

Hozz bort!-reccsent rá Velnor.

Igenis Apám!

Velnor keze ökölbe szorult,agyát átjárta a düh.

Hogy merészelsz apádnak nevezni engem.

A fejezet második részét hétfőn 10-én teszem föl